Nagyon sok városi legenda övezi az akvarisztikát, és sokszor a kezdő akvaristák számára nehéz eldönteni, hogy a sokak által terjesztett „igazságok” közül végül melyik bizonyul hamisnak és ártalmasnak. Általában ezek a legendák mind hamisnak bizonyulnak. Az itt leírt tanácsok azoknak az akvaristáknak szólnak, akik most tervezik beüzemelni első akváriumukat, de remélhetőleg mindenkinek hasznos segítséget nyújtanak. Sajnálatos dolog dolog, hogy sok kezdő feladja ezt a gyönyörű hobbit, mert úgy gondolják, hogy egy akváriumot lehetetlen fenntartani. Sok esetben a kezdő akvaristák akaratlanul is, a széles körben elterjedt tévhitek miatt ütköznek problémákba.

1. A halak csak akkorára nőnek, amekkora az akváriumuk.

Az egyik legalattomosabb tévhit: a halak csak akkorára nőnek, amekkora akváriumban tartjuk őket, tehát tarthatunk nagytestű halakat is kicsi akváriumban, ha elég fiatalon szerezzük be őket.

Az igazság ezzel szemben az, hogy a halaknál genetikailag meghatározott az elérhető méret és a növekedési gyorsaság, amit természetesen befolyásol a környezetük. Az élelem utánpótlás és a környezet határozza meg, hogy az adott egyed eléri-e a maximum méretet. A legtöbb hal akváriumban nem nő meg akkorára, mint amekkorára a természetben nőne, de egy egészséges hal a megfelelő méretű akváriumban eléri az adott faj átlagos méretét. Mindig tanulmányozzuk, hogy az adott halfajnak mekkora medencére van szüksége, és sose tartsuk hosszabb távon olyan akváriumban, amely nem éri el a minimum méretet. A minimális méretű akváriumnak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a hal képes legyen teljesen megfordulni anélkül, hogy a testét meg kellene hajlítania, és olyan hosszúnak, hogy képes legyen a testhosszának többszörösét is leúszni. Ez a gyors folyású folyókban élő halaknál akár a testhosszuk tízszeresét is jelentheti. Ha nagytestű halat tartunk kicsi akváriumban, akkor a hal bágyadt, kedvetlen lesz, nem pedig egy tökéletes miniatűrje a nagy halnak, valamint sokkal fogékonyabb lesz a betegségekre és csak a korai halál vár rá. Az ilyen halak stresszesebbek, és csak gyakori vízcserékkel tudjuk kompenzálni a nagy víztömeg hiányát, ezen kívül nem lesz sok örömünk az ilyen halak nézegetésében sem, mert közel sem lesznek olyan szépek, mint az egészséges körülmények között tartott társaik.

2. A ragadozó halaknak csak élő eleséghalakat fogyasztanak.

Közkedvelt legenda a nagy ragadozó halakat tartók körében (pl. márványsügér, jaguár sügér és más nagyobb harcsák), hogy csak élő eleséghalakat esznek.

Az igazság ezzel szemben az, hogy csak nagyon kevés olyan akváriumi hal van, amely kizárólag kisebb halakkal táplálkozik kizárólag. Szinte az összes hal elfogadja a műeleségeket, vagy megtanítható rá. Hosszú és kiábrándító a lista, hogy miért ne etessük élő hallal kedvenceinket. Az ilyen eleséghalakat legtöbbször szánalmas körülmények között tartják, gyakran alulszűrt, túlzsúfolt akváriumokban, ezen kívül rossz minőségű tápokkal etetik őket, ha egyáltalán etetik. Az ilyen eleséghalak továbbadják a ragadozóknak a saját vitaminhiányaikat, betegségeiket és esetleges parazitáikat. Az aranyhal, amelyet közkedvelt eleséghalnak tartanak, például nem szolgál megfelelő táplálékul a ragadozó halaknak. A velük való etetés hosszú távon elhízáshoz, májbajokhoz, bélelzáródáshoz, vitaminhiányhoz, parazitás megbetegedésekhez, vagy más betegségekhez vezethet. Másfelől sok jó minőségű mesterséges táp létezik, kifejezetten ragadozó halak számára, amelyek megfelelő tápellátást biztosítanak és minimumra csökkentik az kórokozók bevitelének lehetőségét, és gyakran sokkal olcsóbbak is, mint az eleséghalak.

3. A dögevőknek nem kell eleség.

Másik legenda, hogy az akváriumnak mindenképpen szüksége van talajlakó, tisztogató halakra, hogy tisztán tartsák azt, tehát Corydoras harcsákat, vagy más talajtúró halakat mindig kell tenni egy akváriumba, és ezeket nem is kell külön etetni.

Dacára ennek a közkedvelt tévhitnek, nem kell minden akváriumba ilyen halakat tartani, hogy tiszta legyen a medence. Sokkal nagyobb kárt okozunk azzal, ha túlértékeljük ezeknek a halaknak a munkáját. Kétféle anyagot kell eltávolítanunk az akváriumból: a fizikai hulladékokat (pl. megmaradt eleség, halak ürüléke) és a kémiailag mérgező anyagokat (pl. ammónia, nitrát), amelyek a halak anyagcseréje és a növények rothadása során keletkeznek. A fizikai szennyeződések „csak” az akvárium kinézetét rontják, de sajnos hamar lebomlanak veszélyes kémiai mérgekké. A talajlakó harcsák és csíkfélék csak abban segíthetnek, hogy az el nem fogyasztott táplálékot megeszik, de a halak anyagcseréje során felhalmozódó kémiai mérgeket nem tudják hatástalanítani. Sőt ők ugyanúgy előállítják azokat anyagcseréjük során. Van egy még bizarrabb legenda, hogy ezek a harcsák megeszik más halak ürülékét is. Nincs olyan ismert harcsa, amelyik ilyet tenne! Az akváriumot a megfelelő szűréssel, rendszeres vízcserékkel, a talaj „porszívózásával” és az el nem fogyasztott eleségek kiszedésével lehet tisztán tartani. Sose fogadjuk el azt, hogy ezeket a talajlakókat nem kell etetni! Nekik ugyanúgy szükségük van a megfelelő táplálékra, elsősorban olyan talajra süllyedő eledelekre, amelyeket direkt a talajlakók számára fejlesztettek ki. Ha nem szórunk be elegendő mennyiségű élelmet az akváriumba, akkor a gyors mozgású, vízfelszín közelében élő halak megeszik mindet, és a talaj közelében élő halaknak már nem marad semmi. Ezért kell a talajlakó halaknál odafigyelni az etetésre. 
Mindenképpen kell egy társas akváriumba talajlakó hal? Nem. Tartsak talajlakó halakat? Ez szubjektív, de igen, mert eleven, szép halak, és ugyanúgy meg kell őket becsülni, mint a vízfelszín közelében élő többi halat. Sőt sok Corydoras faj éppen a kezdő akvaristák számára is ajánlható, könnyű tarthatósága miatt, de ne úgy gondoljunk ezekre a halakra, mint egy akváriumi „felszerelés”.

4. Egyes halak orvosolni tudják az alga problémákat.

Sok helyen hangoztatott tévhit, hogy algaevő halakkal kordában lehet tartani a nem kívánt alganövekedést. Az új akvaristák körében ez a legenda is felerősíti az akvárium karbantartásának elhanyagolását és az algaevő halak etetésének hiányosságait.

Az akváriumban nem kellenek algaevő halak az algák túlburjánzásának féken tartására, sőt ha algaevő halakat telepítünk be, akkor pont nem a gyökerénél kezeljük a problémát. Kis mennyiségű alga minden akváriumban előfordul, ezzel nincs is probléma. A probléma a túlzott elszaporodásukkal van, ami általában a nagy mennyiségű tápanyag felhalmozódás miatt alakul ki. A megfelelő szűrés biztosítása, a halak túletetésének elkerülése, a megfelelő számú hal tartása, a rendszeres vízcserék, és az akváriumot érő direkt napfény kerülése a legmegfelelőbb út az alga problémák kezelésére. Ha alga problémáink vannak, akkor ne a tüneteket, hanem az azt kiváltó okokat kezeljük, ellenőrizzük a vízminőséget és a világítást. Ha kis mennyiségű alga megtelepszik az üvegen, akkor azt a legegyszerűbb algakaparóval leszedni és egy kisebb vízcserével eltávolítani az akváriumból. Egy megfelelően karbantartott akváriumban az algaevő halak nem találnak elegendő élelmet, ezért biztosítani kell számukra a megfelelő élelmet. Alga tartalmú, vízfenékre süllyedő eleségeket, sőt akár fagyasztott tengeri algákat is lehet manapság kapni, amelyeket kifejezetten az ilyen halak számára árulnak. Sok üzletben ajánlják kezdők számára a Gyrinocheilus aymonieri - Moszatevő márnát, amely ugyan algaevő, de nem társas akváriumba való: a fiatal halak a kevés alga miatt csak éheznek, az idősebb példányok pedig területvédők és agresszívek lesznek, ráadásul elég nagyra is nőnek, sőt a kifejlett halak még a többi hal pikkelyét és a kisebb halakat is megehetik. Ráadásul a felnőtt halak már csak kevés algát fogyasztanak. Az algaevőket ne azért tartsuk, hogy az akváriumot tisztán tartsák, hanem azok szépsége és különleges életvitele miatt. Például a vértesharcsák (Loricariids) egy népes család, amelyben különböző méretű, vérmérsékletű és színezetű algaevő harcsákat találunk, amelyek közül sok alkalmas a társas medencében való tartásra. Természetesen nem mindegyik vértesharcsa algaevő/növényevő, ezért jól nézzük meg, hogy az adott fajnak milyen étrend szükséges. Jól jegyezzük meg, hogy minden halnak szüksége van a megfelelő táplálékra!

5. A brakkvízi halak megélnek édesvízben is.

Másik tévhit, hogy a brakkvízi halak élhetnek édes vízben is, csak kell egy kis sót tenni a vizükbe.

Ezzel ellentétben a brakkvízi körülmények nagyban különböznek attól, ami a legtöbb édesvízi akváriumban található. Néhány brakkvízi hal valóban tartható édesvízben is, de ettől függetlenül szükségük van néhány feltételre, ami a kezdő akvaristák akváriumaiban ritkán teljesül. A brakkvíz több oldott sót tartalmaz, mint az édesvíz, de kevesebbet, mint a tengervíz. Általában a 0,5g – 30g só literenként brakkvíznek minősül. Mivel a földön nagyon sok helyen fordul elő brakkvizű élőhely, amelyek vízparaméterei különbözőek, ezért az „adj egy kis sót a vízhez” elv értelmetlen. A legtöbb brakkvízi hal, amit a boltokban lehet kapni, folyótorkolatokból, vagy mangrove mocsarakból származik és sokféle sótartalmú és paraméterű vizet elvisel, mert a természetben is gyakran vándorolnak. Általánosságban elmondható, hogy lúgosabb vizet kedvelik, és nem tolerálják a lágy és savas vizet. Más fajok sokkal nagyobb sótartalmat igényelnek és vannak olyan halak is, amelyek kifejlett korukban teljesen a tengervízhez alkalmazkodnak. Például a Poecilia sphenops - Yucatáni fogasponty, vagy más néven Blackmolly sok helyen édesvízi fajként szerepel, megint máshol brakkvízi, vagy olyan halként, amely képes teljesen tengervízi körülményekhez is alkalmazkodni. A természetben ezek a halak enyhén sós körülmények között is megtalálhatók, de legtöbbször kemény és lúgos édesvízben élnek. A mollykat gyakran ajánlják kezdő akvaristáknak egy társas medencébe, de szinte mindig megbetegszenek és elpusztulnak a lágy és savas vízben, amelyet más halak viszont kedvelnek. A mollyknak 15-30 NK keménységű és legalább 7,5 pH kémhatású víz kell. Nagyon sokféle brakkvízi hal beszerezhető, és az ilyen medencék gyönyörűek lehetnek, de vegyük figyelembe, hogy ezek nagyban különböznek a tipikus édesvízi és tengeri akváriumoktól.

6. Valaki úgyis befogadja a túl nagyra nőtt halamat.

A legtöbb állatkert, vagy nagy akvárium szívesen befogadja a nagy halakat, amelyek már kinőtték az akváriumainkat.

Az igazság, hogy az ilyen halak (pl. Colossoma macropomum, Arapaima gigas, Phractocephalus hemioliopterus, Pseudoplatystoma tigrinum stb.) gyakran nagyon problémásak. Nagyon nehéz nekik megfelelő otthont találni, miután már kinőtték az akváriumukat. A nagy akváriumokra nem számíthatunk, hogy azonnal befogadják a kedvenceinket. Minden állatkertnek megvan a kialakult állatállománya, vagy kiállítási struktúrája, és nagyon sokszor hely- vagy pénzhiánnyal küszködnek. Az új halak által behozható betegségek miatti félelem pedig nagyon is valós probléma számukra. Hacsak az új hal nem valami nagyon különleges színezetű, vagy méretű állat, az állatkertek nem veszik az időt és fáradságot a karanténozásra és a beszoktatásra, különösen, ha már van is nekik az adott halfajból. Persze egy kis esély mindig van, hogy beveszik a halat, de erre nem szabad építeni! Ezért csak olyanok vágjanak bele az ilyen nagy halak tartásába, akik tudják számukra biztosítani az ideális feltételeket. Ezért is mondható, hogy az ilyen halak nem kifejezetten az otthoni akváriumokba valók. A másik probléma az ilyen halakkal, hogy a problémák sokszor már akkor jelentkeznek, mielőtt az állat eléri a kifejlett méretét. Sok kezdő akvarista gondolja úgy, hogy az ilyen ragadozó halak jól megférnek a többi hallal egy társas akváriumban, amíg még kicsik. Tipikusan ilyen halak a Márványsügérek (Astronotus ocellatus) és egyes harcsák. Általában az történik, hogy ezek a halak szépen lassan elfogyasztják a többi akváriumlakót. Gyakran előfordul, hogy mivel még nem elég nagyok, ők maguk is elpusztulnak, mert nem tudják lenyelni a zsákmányukat.

Legyünk tisztában vele, hogyan tartsuk a halainkat.

Ez a 6 hiba a leggyakoribbak közül való. Remélhetőleg az új akvaristákat megkímélik a szükségtelen nehézségektől, és esetleg gondolatébresztőként további olvasásra ösztönzik őket. Az ilyen legendák és féligazságok tönkretehetik a fáradozásainkat és elvehetik a kezdők kedvét az akvarisztikától, de egy kis utánaolvasással könnyen túljuthatunk az ilyen nehézségeken.

(diszhal.info)